Evészavar 2018-06-05T16:00:18+00:00

Evészavarok

Az evészavarokról általában

Az evészavarok az elmúlt években egyre inkább előtérbe kerültek egyrészt a növekvő gyakoriságuk, másrészt a súlyosságuk miatt.

Három fő fajtájuk van a DSM-5 felosztása alapján: anorexia nervosa, bulimia nervosa, valamint falászavar. Ezenkívül még beszélhetünk atípusos, vagy szubklinikai zavarokról, elkerülő táplálékfelvételi zavarról, valamint gyermekkori evészavarokról. Ezeken kívül több új evészavart is leírtak (pl. izomdiszmorfia, orthorexia nervosa), de ezek még nem kerültek bele a hivatalos diagnosztikai rendszerekbe.

Minden evészavar típusnál fontos tudni, hogy komplex kezelést igénylő, potenciálian életveszélyes betegségek, ahol minél hamarabb kap kezelést a személy, annál nagyobb a valószínűsége a gyógyulásnak. A környezet gyakran elítéli ezeket a betegeket, számos tévhittel rendelkeznek az evészavarral kapcsolatban. Például csupán külső jellemző alapján ítélnek meg valakit evészavarosnak pl. „Olyan vékony, tuti anorexiás”. Gyakran nem értik a betegség lényegét, úgy tekintenek rá, mint úri huncutságra, úgy vélik a személy csak „Nem tud már mit csinálni jó dolgában”. Azt hiszik, a beteg okozta a betegséget és a megoldás egyszerűen az, hogy egyen vagy állja meg a falásrohamokat. Pedig az evészavar, több, mint csupán egy szám a mérlegen. Egy összetett és megterhelő pszichés állapot, amelynek csupán csak egy látható tünete a testsúly.

Az evészavarok kezelésének alapeleme a pszichoterápia, amely lehet egyéni, csoportos vagy családterápia. Az anorexia nervosa kezelésénél a családterápiának kiemelt szerepe van. Kiegészítő szerepük lehet még a nonverbális terápiáknak (mozgásterápia-, táncterápia), valamint az egyéb csoportterápiáknak. A pszichoterápia kiegészülhet gyógyszeres kezeléssel, főként társuló zavar esetében (pl. depresszió), de a gyógyszeres kezelés sohasem lehet önmagában, csupán a pszichoterápia kiegészítésekén. Súlyosabb esetben (pl. nagyon alacsony testsúly) kórházi kezelés szükséges.

Anorexia

Az anorexia fő alaptünetének tekinthető a nagyon alacsony testsúly (BMI<17,5). Ennek ellenére a személy nagyon fél a súlygyarapodástól és az elhízástól. Még extrém soványság mellett is visszataszítóan kövérnek érzi magát. Bizonyos testsúlyhiány mellett elmarad a menstruáció, amely általában a testsúly visszanyerése után rendeződik (ez akár több hónapot is igénybe vehet). Az anorexia jellemzően serdülőkorban, de akár gyermekkorban is kezdődhet (a többi evészavar általában későbbi életkorban kezdődik).
Sokan azt gondolják az anorexiában szenvedő embereknek nincs étvágyuk. Pedig ez nem így van! Nem az éhségérzet hiányzik, hanem profi módon tudják kontrollálni az éhséget. Az evésről való lemondás sikerélményt és a kontroll érzetét adja számukra, azt, hogy a nap végén úgy érzik „Ma is megcsináltam”. Ennek ellentmond, hogy bár profik a testsúlyuk szabályozásában, akár deka pontossággal tudják szabályozni, hogy mennyit hízzanak vagy fogyjanak, mégis a legfőbb félelmük, hogy ha egyszer nem figyelnek oda, akkor nagyon elhíznak.
A legtöbb anorexiában szenvedő személynek óriási belső harc, hogy bár számos tünetük zavarja őket és szenvednek a betegség miatt, mindenáron szeretnék elkerülni a súlynövekedést. Éppen ezért motiváltak is, meg nem is a terápiában való részvételre.

Mi utalhat anorexiára?

Az evészavarokat gyakran megelőzi egy drasztikus diéta. Intő jel lehet például, ha az elmúlt időszakban a személy sokat fogyott, a környezete már nagyon soványnak látja, ennek ellenére ő továbbra is kövérnek tartja magát és szeretne tovább fogyni.
Jellemzően megváltoznak az étkezési szokásai. Szinte kizárólag csak zöldségeket és más, nagyon alacsony kalóriatartalmú élelmiszereket hajlandó fogyasztani. Van, aki vegetáriánus lesz vagy más speciális diétát kezd el követni. Az addig kedvelt ételeit teljesen elhagyja (pl. édességek, péksütemények). Korábbi szokásaitól eltérően kerüli a közös családi étkezéseket. Inkább egyedül, a szobájában eszik. Nagyon érdekli a főzés, sokat bújja az internetet új receptekért, szívesen főz, eteti a családot, de ő maga nem eszik ezekből az ételekből. Amikor étkezik, általában nagyon lassan eszik, apró darabokra vágja az ételt. Korábbi szokásaitól eltérően sok diétás kólát vagy kávét iszik.
Megváltoznak a testedzési szokásai is. Bár sokszor nagyon kimerült, gyenge és fáradékony, mégis minden nap, néha több órát edz, fut, gyalogol. Ha éppen nem sportol, akkor is nehezen ül le pihenni, inkább járkál, így is kalóriát égetve. Van, aki éjszaka is felkel tornázni. Leginkább egyedül edz, de a mozgás nem jelent örömet, hanem kényszeres jellegű. A személynek bűntudata van, ha nem edzhet. Ennek érdekében inkább lemond más tevékenységekről (pl. barátokkal való találkozás).
Megváltozik a hangulata, társasági élete. A testsúlyban, az étkezési és testedzési szokásokban bekövetkező változások bár látványosak, nem ezek az evészavar legfontosabb tünetei. Ez egy összetett lelki betegség, ahol a zavar hátterében álló pszichés változások jelentik a legnagyobb terhet. Az anorexiás személy a korábbi természetétől eltérően csendes, visszahúzódó lesz, néha meg éppen ellenkezőleg ingerlékeny, türelmetlen, minden és mindenki zavarja, könnyen elsírja magát. Kerüli a családtagjait, amikor otthon van, bezárkózik a szobájába, inkább egyedül tölti az idejét. Az érdeklődést, segítő szándékot visszautasítja, bántásként éli meg, jellemzően dacos, sértődött, szótlan. Előfordul, hogy ezzel ellenkezőleg egy-egy családtaghoz (legtöbbször az édesanyához) nagyon kötődik, csak vele szeret lenni, vele hajlandó beszélni. Az iskolában feltűnő lehet, hogy sokat fogyott, nem barátkozik a többiekkel, nem eszik egész nap, fáradt, kimerült, folyton fázik. Az érdeklődése teljesen beszűkül, elhanyagolja a barátait, nem foglalkozik azokkal a dolgokkal, hobbikkal, amelyek korábban örömmel töltötték el. Az ideje nagy részét a testsúlya miatti aggodalom, a kalóriák számolása és a testedzés tölti ki. Jellemző, hogy az anorexiában szenvedő személyt korábban kifejezetten segítőkésznek, alkalmazkodónak, mintagyereknek tartották, aki szorgalmas, jól teljesít. A betegség egyik alapjellegzetessége a dac, ellenállás, túlkontrollálás, ami a környezetnek meglepő lehet.
Az anorexia alapvető pszichés jellemzői mellé más problémák is rakódhatnak. Gyakran társul tökéletességre törekvéssel (perfekcionizmussal), alacsony önértékeléssel, depresszióval, alvásproblémákkal, szexuális érdeklődés teljes hiányával, kényszeres tünetekkel, koncentrációs és memóriaproblémákkal.
A soványság mellett a legjellemzőbb testi tünet a hajhullás, a száraz, piheszőrrel fedett bőr és az, hogy a személy folyamatosan fázik. Az anorexia életveszélyes betegség, az éhezés miatt csökkent a testhőmérséklet, a pulzusszám és a vérnyomás, kialakulhat szívritmuszavar, anyagcserezavar.

Az anorexia kezelése

A betegség kezelésének alapeleme a pszichoterápia, ez kiegészülhet gyógyszeres kezeléssel, súlyosabb esetben kórházi kezelés szükséges. A gyógyszeres kezelés önmagában sohasem elegendő, a pszichoterápia az elsődlegesen választandó kezelési mód.

Fiatal, tizenéves evészavarban szenvedő személyek esetében a családterápia a legfontosabb módszer. A család nem hibáztatandó az evészavarok kialakulásért, inkább a terápia erőforrásaként tekintünk rájuk.

Az anorexia egyik jellemzője, hogy a személynek nincs betegségtudata, bár zavarja őt egy-egy tünet, de mindenáron szeretné elkerülni a testsúly emelkedését. Emiatt szokott előfordulni, hogy a kezelés során, a gyógyulás folyamatában elkezd nőni a testsúlya, nő az étvágya, amitől megijed. Tart attól, hogy elveszti a kontrollt, így a célsúly elérése előtt gyakran 1-2 kiló ingadozással stagnál a testsúlya. Még nem tud előrébb lépni, de már hátra sem akar. Ilyenkor több időt is igénybe vehet, amíg túllendül ezen a szakaszon.

Az anorexia egyik legnagyobb veszélye, ha krónikussá válik, sok éven keresztül nem keres vagy nem fogad el segítséget a személy. Az evészavar éveket vesz el a személy életből, mert nem engedi a személyt kibontakozni és az életét megélni. Olyan mintha megragadna egy életszakaszban, ahonnan nem tud tovább fejlődni.

Bulimia nervosa

Míg az anorexia leginkább serdülőkorban, a bulimia főleg fiatal felnőttkorban kezdődik. Gyakran az anorexia vált át bulimiás tünetekbe, de kezdődhet egy drasztikus diétával is.

Egyik legfontosabb tünete a visszatérő falásroham, amely a kontrollvesztés érzésével társul. A személy úgy érzi, nem tudja kontrollálni mit és mennyit eszik. Ilyen alkalmakkor általában az egyébként tiltott, magas kalóriatartalmú ételekből fogyaszt nagy mennyiségeket. A falásrohamok bár átmenetileg csökkentik a feszültséget, bűntudatot keltenek a személyben, ezt követi a kompenzáló viselkedés (pl. önhánytatás, hashajtózás, koplalás vagy túlzott testedzés), amelytől a személy újra üresnek, tisztának érzi magát. Idővel belekerül egyfajta ördögi körbe (diétázás-falásroham-purgálás), amiből nem tud kiszállni. Egyre gyakrabban, egyre nagyobb mennyiségeket fogyaszt el a falásrohamok során, s ezt egyre komolyabb kompenzáló magatartás kíséri (pl. egyre több hashajtó bevétele, intenzívebb testedzés stb.). A falásrohamokat kiválthatja szorongás, feszültség, unalom, alkoholfogyasztás. Idővel a személy „beletanul” a falásrohamokba, elkezdi tervezni azokat. Eltervezi miket fog venni a boltba vagy ételeket tárol, hogy megfelelő időben zavartalanul elfogyaszthassa. Ha valami miatt nincs lehetősége a falásrohamra, rendkívül frusztrált lesz, hiszen ez számára már egy stresszcsökkentő eszköz is. A falásrohamok naponta többször is felléphetnek, ilyenkor van, aki gyorsan eszik, szinte nem is érzi az ételek ízét, más lassan eszik, órákon keresztül csipeget. Mások előtt nem szívesen esznek, kerülik ez ilyen helyzeteket (pl. családi, baráti közös étkezések), ami társas izolációhoz vezethet.

A falásrohamok és a kompenzáló viselkedés mellett a harmadik fő tünet, az anorexiához hasonlóan, a testsúllyal való túlzott foglalkozás. Bulimiában jellemző a karcsúság mindenek fölötti fontossága, a személy úgy gondolja, hogy csak akkor lehet boldog, ha vékony (Ahogy az egyik kliensem fogalmazta: „Igazából sohasem boldog akartam lenni, csak vékony. Valamiért azt gondoltam a kettő ugyanaz”). Az ideális énje tehát karcsú, nőies és vonzó (ellentétben az anorexiával, ahol inkább a nőiesség és felnőttség jegyeinek elfedése a cél, az aszketikus testalkat). Ez az énideál az evésmegszorítás egyik fontos motivációja.

A bulimia alapvető pszichés jellegzetességei mellett a személyre még jellemző lehet a szorongás és óriási belső feszültség, az alacsony önértékelés, a testtel való elégedetlenség, a zavart személyes kapcsolatok és a depresszió. Előfordulhat, hogy szexuális vagy testi bántalmazás is szerepel a betegség hátterében. A bulimia társulhat más kontrollproblémával is pl. alkoholfogyasztás, drogfogyasztás, önsértő viselkedés (pl. falcolás).

Az anorexiától eltérően a személy testsúlya lehet vékony, normáltestalkatú vagy túlsúlyos. Mivel kívülről kevésbé láthatóak a tünetek, akár éveken keresztül is titkolni tudja az evészavart. A gyakori önhánytatás miatt a fogak belső felszínén a gyomorsav hatására durva zománchiány alakulhat ki, a hányások vagy a vizelethajtó-használat miatti kálium- és egyéb ionvesztés életveszélyes szívritmuszavarok vagy görcsös rosszullétek forrása lehet.

Mi utalhat bulimiára?

Itt a súlyváltozás nem jelentős és a tünetek is sokáig rejtve maradhatnak. Ha még a családdal lakik a személy, észrevehetik, hogy alkalmanként nagy mennyiségű étel tűnik el a hűtőszekrényből. Üres süteményes dobozokat, egyéb ételeket, ételmaradékokat találnak a szobájában. Hányás nyomai találhatók a fürdőszobában, vagy a hányás szaga érződik. Hashajtók üres dobozaira bukkannak a lakásban, vagy a személy feltűnően sokszor megy patikába. Feltűnhet, hogy egyre hosszabb ideig van a fürdőszobában. Étkezések közben vagy közvetlenül utánuk egyenesen a fürdőszobába megy, és éjjel is többször használja a WC-t. Kezdetben általában titokban esznek, így a ciklusok akár éveken át is rejtve maradhatnak a családtagok előtt. Máskor pedig nyilvánvaló jeleket hagynak (például hányadékkal teli zacskók), mintegy vágyva a zavar felfedezésére.

A bulimia kezelése

Fontos az időben megkezdett, megfelelő kezelés. Legfontosabb eleme a pszichoterápia, amely szükség esetén kiegészülhet gyógyszeres kezeléssel. A betegség egyik nehézsége, hogy kívülről nem látható, így akár évekig titokban maradhat a környezete számára. Azonban a tünetek okozta szenvedésnyomás általában nagy motivációt jelent a személynek a gyógyulásra.

A terápia során a pszichés tünetek rendezése mellett fontos a rendszeres táplálkozás bevezetése és stabilizálása, a kaotikus étkezési szokások megszüntetése, a koplalás – falás – kompenzáló viselkedés – koplalás ciklusának megszakítása. Ehhez étkezési napló vezetését szoktuk kérni. Az étkezési napló vezetése során nem az elfogyasztott kalóriák a fontosak, hanem az étkezések szabályszerűségeinek a megkeresése, a falást kiváltó tényezők és gondolkodási minták azonosítása és megváltoztatása.

Falászavar

A falászavar friss evészavarnak tekinthető, hiszen csak 2013-ban lett önálló diagnosztikus kategória (bár már jóval korábban leírták a tüneteit).

A bulimiához hasonlóan itt is alaptünetnek tekinthető a visszatérő falásroham, amely kontrollvesztés érzésével társul, azonban nem követi kompenzáló viselkedés pl. önhánytatás. A falásrohamok alatt a személy általában az egyébként tiltott ételeket fogyasztja nagy mennyiségben. Jellemző a szokásosnál sokkal gyorsabb evés, egészen a kellemetlen teltségérzésig. A falásrohamok gyakran éhségérzet nélkül is megjelennek. A bulimiához hasonlóan itt is jellemző a magányos evés, mivel az igen nagy mennyiségű étel elfogyasztása miatt erős szégyenérzés alakul ki. A falásrohamokat követően bűntudat, undor és lehangoltság jelentkezik. Mint a legtöbb evészavarnál itt is jellemző a személyre, a testsúllyal és az alakkal való túlzott foglalkozás és aggódás, ez jelentős mértékben befolyásolja az egyén önértékelését. Gyakran társul hozzá más lelki megbetegedés is pl. depresszió. A falásrohamot gyakran a kaotikus evési szokások vagy a negatív érzelmek (pl. lehangoltság, frusztráció, harag) vagy bizonyos napszakok, ételek váltják ki. Mivel nem kíséri a falásrohamokat kompenzáló viselkedés a betegek 50%-a túlsúlyos, szemben a bulimiásokkal, akik többnyire átlagos testsúlyúak.

A falászavar kezelése

A falászavar esetén komplex terápiára van szükség. Ez magában foglalja a pszichoterápiát (egyéni vagy csoportos), esetenként a gyógyszeres kezelést és a célzott testsúlycsökkentő programot, mely elengedhetetlen része a kezelésnek. A betegek többsége eredményesen kezelhető ambuláns körülmények között.

Túlevés vagy falásroham?

Fontos különbséget tenni a túlevés és a falásrohamok között. A falásrohamra jellemző, hogy a személy viszonylag rövid idő alatt, nagy mennyiségű ételt (akár több ezer kalóriát) fogyaszt el, s közben gyakran úgy érzi, nem tudja kontrollálni mit és mennyit eszik. A túlevés ezzel szemben általában nem társul a kontrollvesztés érzésével, a legtöbb emberre alkalmanként jellemző a túlfogyasztás, ha ez rendszeres, akkor elhízást eredményez. A súlyfelesleggel küzdő embereknek csak kb. 5-8%-ra jellemzőek a falásrohamok.

Mitől alakulhat ki evészavar?

Az evészavarok kialakulása nem vezethető vissza egyetlen okra. Így nem hibáztatható kizárólag a média vagy a családi tényezők. Pszichoszomatikus betegségről van szó, ahol a testi és lelki tényezők összefonódnak.

Vannak úgynevezett hajlamosító tényezők, melyek növelik az evészavar kialakulásának a kockázatát. Ilyenek például bizonyos betegségek (pl. cukorbetegség), a túlsúly, érzelmi instabilitás, alacsony önértékelés, negatív élmények, a mai karcsúság és szépségideál, a családban előforduló evészavar vagy más mentális probléma, a fizikai vagy lelki bántalmazás.

Vannak a kiváltó tényezők, melyek hajlam esetén evészavarhoz vezethetnek. Ilyen a drasztikus diéta, a mindennapi erőteljes stressz, a depresszió, a nem megfelelő stresszleküzdő képesség. Fontos megjegyezni, hogy ugyanaz a stressz valakinél egyáltalán nem okoz betegséget, van akinél igen, de nem evészavart, hanem más jellegű panaszokat vált ki. Természetesen önmagában a diéta sem hajlamosít evészavarra, de hajlam esetén egy drasztikus diéta hozzájárul az evészavar kialakulásához.

A hajlamosító és kiváltó tényezők mellett még beszélhetünk fenntartó tényezőkről. Ezek olyan pszichés, kapcsolati vagy kulturális tényezők lehetnek, melyek megerősítik, stabilizálják az evészavar fennmaradását.

Mit tehetek, ha azt látom, hogy evészavarral küzd valaki a környezetemben?

Ha felfedezzük, hogy egy hozzátartozónk vagy barátunk evészavarral küzd, fontos, hogy vegyük komolyan (őt és a betegséget is) és biztosítsuk támogatásunkról. A felkínált instant módszerek (pl. „Próbálj meg enni”, „Sütök neked valami finomat”, „Csak erősebben kell akarnod és megállod a falásrohamot”) és számonkérések („Más örülne, ha így nézne ki”, „Mégis mi bajod van, hogy neked semmi nem jó?”, „Nem látod milyen sovány vagy?” „Hát nem szeretsz?”) általában hatástalanok és csak bezárkózást, még erősebb bűntudatot (és így még erősebb tüneteket) váltanak ki.

Ehelyett a beszélgetés célja inkább a személy támogatása legyen és az, hogy az illető forduljon szakemberhez segítségért. Az evészavarok komplex pszichológiai problémák, amelyeknek súlyos, veszélyeztető következményei vannak, ezért jobb, ha minél előbb megfelelő kezelést kap a személy. Összességében azonban mégiscsak a problémával küzdő személynek kell eldöntenie, hogy kér és elfogadja-e a segítséget. Beszéljünk a hozzátartozónkkal arról, hogy milyen nehéz nekünk, szeretnénk, ha segítséget keresne, de mi nem tudjuk rávenni olyan dologra, amit ő nem akar. Megkérdezhetjük, miben tudunk neki támogatást nyújtani. Néha időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a személy észrevegye, hogy a dolgok kikerültek a kontrollja alól.

Anorexiás személy esetében fontos, hogy ne biztassuk evésre. A legtöbb szülő, aki családterápiába kerül, beszámol arról, hogy az evéssel kapcsoltban már túl vannak a hízelgésen, kérlelésen, ígérgetésen és fenyegetőzésen. Ha ezek a módszerek működnének, akkor nem lenne szükség terápiára. Az evéssel kapcsolatos manipulációk csak ellenállást eredményeznek. Az anorexia egyik leglényegesebb tulajdonsága a dac és ellenállás, így a noszogatás csak a dacot növeli. Annak a felelőssége, hogy az anorexiás személy mennyit eszik, csak az övé maradhat, más ezt nem tudja átvállalni.

Mit várhatunk a gyógyulástól és mennyi időbe telik?

A hozzátartozók gyakran gyors eredményeket várnak a kezelés megkezdésekor. Pedig ez hosszú folyamat, amelyben visszaesések is lehetnek. A gondolkodásbeli és érzelmi változásokat gyakran csak később kíséri a viselkedésbeli változás. Számíthatunk érzelmi és motivációs hullámzára, visszaesésre, a tünetek újbóli megjelenésére (pl. hosszabb kihagyás után egy-egy újabb falásroham). A javulás főként hosszútávon, tendenciaszinten mérhető. A gyógyulás nagyon sok időt és energiát vesz igénybe. Fontos, hogy eközben folyamatosan biztosítsuk a beteget arról, hogy támogatjuk. Kérdezzük meg, hogy van, bátorítsuk. A családtagok és barátok hozzáállása a gyógyuláshoz fontos tényező.

Legutóbbi bejegyzések az evészavar témakörében

Hogyan NE kommunikáljunk az anorexiában szenvedő hozzátartozónkkal, barátunkkal?

Kategóriák: bejegyzések, evészavar|

A mostani bejegyzésem azoknak lehet hasznos, akiknek a családjában vagy baráti körében valaki anorexiában szenved. A gyógyulás - melynek a súlygyarapodás is kötelezően része – nagyon érzékeny időszak az anorexiás személy életében. Meghozott egy nehéz döntést, hogy tudatosan növeli a testsúlyát, de fontos tudni, hogy minden plusz dekával meg kell [...]

Az evészavarral kapcsolatos leggyakoribb tévhitek

Kategóriák: bejegyzések, evészavar|

Bár egyre többet hallunk az evészavarokról, még mindig számos tévhit él ezekkel kapcsolatban. Éppen ezért néhány ilyen tévhitet szeretnék sorra venni.   Kilenc tévhit az evészavarral kapcsolatban tévhit: Látszik valakin, ha evészavara van. Ez tévedés. Nagyon sok evészavarral küzdő személy akár évekig képes titkolni a betegségét, a családja elől is. [...]

error: