Még évekkel ezelőtt járt hozzám egy anorexiás lány, aki az egyik ülésen zokogva mutatott meg egy képet egy gyógyult anorexiás lányról, aki utána a body-positivity mozgalom jegyében hirdette, hogy fogadjuk el a testünket. (Nem ez a hölgy volt, aki a képen látható, azt sajnos nem találtam meg.) A body positivity célja elvileg, hogy fogadd el a tested minden testsúlyban és formában, de ez bizonyos esetben inkább káros.

Ez esetben a kliensem azt hitte, ilyen lesz a testsúlya, ha meggyógyul. Ezt viszont képtelen volt elfogadni és ez a kép csak még inkább visszafogta őt a gyógyulásban, nem mert enni, hiszen az anorexia egyik fő tünete az elhízástól való irreális félelem. Hosszan kellett arról beszélnünk, hogy általában a gyógyult anorexiások nem szoktak elhízni, az inkább csak akkor jellemző, ha a kezeletlen anorexia átvált bulimiába vagy falászavarba. Bizonyára vannak kivételek, de a többségük inkább vékony, normál testalkatú marad.

Az anorexia ellenes kampányokra egy másik szélsőséges példa pedig egy évekkel ezelőtti plakát, amin Isabelle Caro francia modell szerepel. Ha egy átlagember ránéz a képre rossz érzés fogja el, egy döbbenetesen sovány lányt lát a képen.

 

Lehet sokan nem fogják elhinni, de egy súlyosan anorexiás lány, ha ránéz erre a képre azt gondolja, hogy „Hú, még nem vagyok elég sovány”, „Ő ügyesebb, mint én.”

Manapság sok anorexiás lány oszt meg képeket magáról vagy az étkezéséről az interneten és a legtöbb kliensem követ ilyen oldalakat. Nagyon károsnak tartom, mert benne tartja az evészavarban. Úgy érzi, hogy az a másik ügyesebb, soványabb, betegebb.

Járt hozzám egy tornász lány, 43 kg volt mikor elkezdtük a konzultációkat, előtte kórházba volt, ahol 40 kg-mal került be. Nagyon sokáig fájdalommal és vággyal emlékezett arra, hogy „De jó lett volna, ha akkor nem kell gyarapodnom, már majdnem elértem, hogy 3-assal kezdődjön a testsúlyom”. Beszélt arról is, hogy volt ott egy lány, akinek alacsonyabb volt a testsúlya az övénél, már 3-assal kezdődött és irigységet élt át, hogy ő ügyesebb. Úgy érezte, hogy az egy teljesítmény volt, amit elért, amit akkor elvettek tőle, amit nem tud és nem akar elengedni. Sokáig még szeretett volna visszafogyni. Nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy ezekről a gondolatokról őszintén és szabadon mert beszélni. Nagyon hosszú munka volt, míg ezt átdolgoztuk, míg az egészségessé válás vágya nagyobb lett, mint a soványság vágya.

Ezeket a példákat most csak azért osztottam meg, mert kívülről nagyon nehéz átérezni azt, hogy az anorexiával küzdő mit él át, mit gondol, mit érez. Nagyon fontos, hogy ha ezek az érzések számunkra idegenek is, el tudjuk fogadni azt, hogy ő most így érez, ott tudjunk vele lenni ebben az állapotban, mert csak akkor fog tudni innen elmozdulni.

Mindkét kampány, amit itt bemutattam alapvetően evészavar prevenciós céllal készült, de pont az evészavarral küzdőknek nem segít. Nem a saját fejünkkel kell gondolkodni, hanem az övékkel, de ehhez először meg kell érteni azt ahogy ők gondolkodnak a betegség idején magukról és a testükről. Fontos az is, hogy egy folyamatként tekintsünk erre a betegségre, volt időszak az életében, amikor nem volt evészavaros és lesz is időszak, amikor már meggyógyul, ez csak egy szakasz. Továbbá nem a személyiségének az egésze az evészavar, csupán egy része, pszichológusként az egészséges személyiségrészekre helyezzük a hangsúlyt, azokkal dolgozunk.