Cukorbetegség 2018-06-05T16:18:35+00:00

Cukorbetegség

A cukorbetegség (diabétesz) az egyik leggyakoribb krónikus betegség, mely a lakosság közel 10%-át érinti. Komplex kezelést igényel, ahol a betegség menedzselésének hatékonysága legnagyobb részt a cukorbeteg kezében van.

Bár ismereteink szerint a 2-es típusú cukorbetegség evidenciaalapú kezelése jó prognózishoz és az életminőség javulásához vezethet, a gyakorlatban a legtöbb beteg nem követi az önmenedzselés egy vagy több sarokkövét: a fizikai aktivitást, az egészséges táplálkozást, illetve a gyógyszerhasználatot.

Mi lehet ennek az oka?

Azt már szinte mindenki megtapasztalta mennyire nehéz betartani egy diétát, akárcsak rövidtávon. Mennyi tervezést, odafigyelést igényel és mindig mennyi minden közbejön, ami miatt borul a terv. Elutazunk valahová, nincs idő főzni vagy bevásárolni, egy rosszul időzített értekezlet miatt borul a napi ritmus, megkínálnak minket a munkahelyen vagy vendégségbe megyünk. Az is előfordul, hogy egyszerűen csak mást vagy többet ennénk, mint ami az előírt vagy stresszes napunk volt és „csak úgy” ennénk valamit.

Tudni kell azt is, hogy tulajdonképpenminden diétázási módszer serkenti a túlevést, mert élettani és pszichológiai késztetést jelent az evésre. Az evés örömforrás, az önjutalmazás, önvigasztalás, stresszcsökkentés gyakori eszköze, így a diéta alatt úgy érezhetjük, eszköztelenek vagyunk a mindennapi frusztrációkkal való megküzdés során.

Mindezek a nehézségek exponenciálisan jelennek meg egy cukorbeteg életében, hiszen az étrendi és életmódbeli változás rendkívül összetett, soktényezős, ráadásul nemcsak időlegesen, hanem egy életen át be kell tartani.

A diéta során ideális esetben oda kell figyelni az étrend energiatartalmára, összetételére, az étkezések gyakoriságára, az egyes étkezések szénhidráttartalmára, valamint az elfogyasztott élelmiszerek glikémiás indexére is. Mindemellett javasolt a rendszeres fizikai aktivitás, vércukor önellenőrzés, az előírt kezelésnek megfelelően naponta többször be kell adni az inzulint vagy be kell venni a gyógyszert.

Ez rengeteg odafigyelést, tervezést és kontrollt igényel. Továbbá nehezíti a helyzetet, hogy mindezeket befolyásolja még a fizikai aktivitás, az egészségi állapot, vagy akár a mindennapos stressz is.

Mindezek miatt érthető, hogy sokan arról számolnak be, úgy érzik az étrend egyhangú és unalmas, amelyből pont azok az ételek hiányoznak, amelyeket szeret, az elvárt életmód pedig túl merev és kontrollált. Gyakran küzdenek negatív érzésekkel, belefáradtak a cukorbetegség mindennapos menedzselésébe, túlterheltek és frusztráltak.Éppen ezért feladják a diétát, nem mennek el az orvosi vizitre, rendszertelenül szedik a gyógyszert, többször elmarad a vércukor-önellenőrzés is. Ez hosszútávon az egészségi állapot romlásához és szövődmények kialakulásához vezet.

Ebben az esetben a dietetikus abban segíthet, hogy az étrend változatosabb és egyénre szabottabb legyen, a pszichológus pedig a magatartás-orvoslás eszközeivel tud segíteni a személynek abban, hogy hatékonyabban tudja menedzselni betegségét.

Mi is az a magatartás-orvoslás?

Az ún. magatartás-orvoslás célja a cukorbetegek pszichés támogatása, a lehető legjobb anyagcserehelyzet elérése, a szövődmények elkerülése és mindezek mellett a megfelelő életminőség megőrzése. A megfelelő életminőség azt jelenti, hogy a személy megőrzi korábbi aktivitását, teljesítőképességét, teljesnek és kielégítőnek érzi a mindennapjait a betegség által igényelt mindennapos rutinok mellett is.

Mindezek megvalósulásához az kell, hogy a cukorbeteg önmaga orvosa legyen. A szakember feladata pedig a segítés az önsegítéshez. A sikeres önmenedzseléshez alapvetően szükséges az ismeretek elsajátításán túl, a betegség elfogadása, a megfelelő orvos-beteg kommunikáció kialakítása, a kellő motiváltság,  problémamegoldó készség stb. A magatartásorvoslás során ezeknek a készségeknek az elsajátítása és a cukorbeteg személy kerül a középpontba, hogy betegsége szakértője legyen, hatékonyság érzése erősödjön. Az orvosi utasítások passzív követése helyett az aktív és tudatos magatartás kerül előtérbe.

Miért érdemes foglalkozni a cukorbetegség lelki aspektusaival is?

A mai orvoslás egyre inkább bizonyos, egyébként igen fontos biológiai markerek, laborértékek vizsgálatára, ellenőrzésére koncentrál, míg a beteg életminőségét sokszor nagyobb mértékben befolyásoló pszichés tényezők elsikkadnak. Így miközben egyre többet tudunk az ember sejtjeiről, szerveiről,egyre távolabb kerülünk az egész megértésétől, attól, hogy megértsük az emberi jelenséget a maga teljességében, környezetével való kapcsolatában, a test és lélek egységében.

Szerencsére az elmúlt évtizedekben egyre inkább felismerik, hogy a személy lelkiállapota jelentősen befolyásolja a betegségek kezelésének hatékonyságát.

A diabétesz a krónikus betegségek közül az egyik leginkább testi, lelki és érzelmi szempontból is megterhelő betegség.A felnőtt cukorbetegek életminősége és egészségi állapota lényegesen rosszabb az átlaglakossághoz viszonyítva. Az életminőség romlása viszont a betegség önmenedzselésének romlását és így rosszabb egészségi állapotot eredményez. Ezért is van nagy jelentősége a diabéteszgondozás terén a betegek pszichés támogatásának.

A témában megjelent szakmai anyagaim:

Sal I, Kohlné Papp I. (2017). A cukorbetegség magatartás-orvoslási megközelítése. Lege Artis Medicinae, 27 (1-2), 6-16.

Sal I, Susányszky É, Papp I. (2013). Cukorbetegek életminősége a Hungarostudy Egészség Panel vizsgálat alapján. Orvosi Hetilap, 154, (14), 531-537.

Sal I, Papp I, Perczel F.D. (2012). Magatartás-orvoslási lehetőségek a cukorbetegség és az elhízás kezelésében. Orvosi Hetilap, 153 (11), 410-417.

Legutóbbi bejegyzések a cukorbetegséggel kapcsolatosan

Cukorbetegség és társuló lelki megbetegedések

Kategóriák: bejegyzések, Cukorbetegség|Címkék: |

A cukorbetegség önmagában is nagy pszichés terhet jelent a beteg számára. A társuló lelki betegségek rontják az önkezelés minőségét, ezért fontos korai felismerésük és kezelésük. A leggyakoribb cukorbetegséghez társuló pszichés zavarok: a depresszió, a szorongás és az evészavar. Depresszió: Az 1-es és 2-es típusú cukorbetegek kb. 30%-a szenved depresszióban. Egy áttekintő [...]

error: