Az evészavarral kapcsolatos leggyakoribb tévhitek

/, evészavar/Az evészavarral kapcsolatos leggyakoribb tévhitek

Az evészavarral kapcsolatos leggyakoribb tévhitek

Bár egyre többet hallunk az evészavarokról, még mindig számos tévhit él ezekkel kapcsolatban. Éppen ezért néhány ilyen tévhitet szeretnék sorra venni.

 

Kilenc tévhit az evészavarral kapcsolatban

  1. tévhit: Látszik valakin, ha evészavara van. Ez tévedés. Nagyon sok evészavarral küzdő személy akár évekig képes titkolni a betegségét, a családja elől is. Egészségesnek látszanak, dolgoznak vagy iskolába járnak. Ha az evészavar miatt csökkent a testsúlyuk számos pozitív visszajelzést is kapnak, mások szemében sikeresnek és boldognak tűnnek. Valójában extrém módon betegek, az evészavar tünetei, az ezzel kapcsolatos szorongások és gondolatok, a testképzavar és önértékelési problémák mindennapos szenvedést jelentenek a számukra.
  2. tévhit: A család okolható az evészavar kialakulásáért. Sokan úgy vélik, hogy a család az oka, ha a gyermek evészavarban szenved. Gyakran a szülők is ezt gondolják, emiatt bűntudatot élnek át, vádolják magukat. Ez nem így van. Az evészavar egy rendkívül összetett probléma, a genetikai, környezeti tényezők mellett számos egyéni jellemző is meghatározza.
  3. tévhit: Az evészavar csak az adott személy problémája, nem befolyásolja a család működését. Sokan úgy vélik az evészavar az egyén problémája, ami nincs különösebb hatással a többi családtagra. Ellenkezőleg! Az evészavar a család működésének fő mozgatórugója, az étkezések körüli játszmák és csatározások meghatározzák a mindennapokat, akadályozzák a szokásos személyes és családi működést. Az evészavar kezelése során éppen ezért elsődleges szerepet kap a családterápia és a családterápiás szemlélet, ahol a családtagok a legfőbb támaszai a terapeutáknak.
  4. tévhit: Az evészavar egy önként választott probléma, ha igazán akarná, akkor enne vagy megállná a falásrohamokat. Az evészavarok nem önként választott zavarok, úri huncutságok, hanem biológiailag megalapozott, összetett és súlyos betegségek, melyeknek csak egyik tünete az evéssel kapcsolatos problémák. Pszichoterápiát igényel.
  5. tévhit: Az evészavarok csak a fiatal lányokat érintik. A legtöbb ember fejében az evészavarral küzdő személyek általában fiatal, magas társadalmi státuszú lányok. Valójában minden nemű, korú, etnikumú, testalkatú és testsúlyú, szexuális orientációjú, valamint társadalmi státusú személyt érinthetnek az evészavar tünetei.
  6. tévhit: Az evészavarok nem veszélyesek. Az evészavarok a legsúlyosabb pszichiátriai kórképek közé tartoznak. Mind az öngyilkosság, mind az orvosi szövődmények fokozott kockázatával járnak. Az anorexia esetében tíz éven belül 8%, 20 éven belül 20%-os a halálozási arány. Éppen ezért fontos a minél előbbi pszichoterápiás és ha szükséges gyógyszeres kezelés elkezdése.
  7. tévhit: Az evészavar legfőbb oka a káros média hatás. Az evészavar nem vezethető vissza egyetlen okra, nem hibáztatható egyedül a média. Számos genetikai, személyiségbeli és környezeti tényező játszik szerepet az evészavar kialakulásában.
  8. tévhit: Ha valakinek evészavara volt, biztos, hogy a gyermekének is evészavara lesz. Ez főleg a korábban evészavarral küzdő személyek egyik fő aggodalma. A gének önmagukban nem jósolják meg, hogy valakinek evészavara lesz.
  9. tévhit: Az evészavarból sosem lehet teljesen kigyógyulni. Szintén az evészavarban szenvedők egyik fő aggodalma, hogy sosem fognak teljesen meggyógyulni. Lehetséges az evészavarból való teljes felépülés. Ennek érdekében a korai felismerés és beavatkozás fontos.

 

A fent felsorolt 9 tévhit az evészavarral kapcsolatban Cynthia Bulik (az Academy of Eating Disorders tagja, a Chapel Hillben lévő North Carolina Egyetem evészavar-professzora), 2014-ben, a National Institute of Mental Health-ben elhangzott, „Kilenc evészavar mítosz bukása” című előadásán alapul.

2018-06-05T16:01:27+00:00 május 27th, 2018|bejegyzések, evészavar|
error: